donpatya

A Tokaj-hegyaljai borvidék vagy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék (röviden Hegyalja, Tokaj-Hegyalja vagy Tokaji borvidék) a világ első zárt borvidéke 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 6202 hektár. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára.

A borvidék jelképe és egyik központja Tokaj városa, amely világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyomány, különleges építészeti örökség és helyi hagyományok őrzője.
A Tokaj-Hegyalja elnevezés Tokaj városáról és az eredetileg csak Hegyalja nevű környező vidékről kapta a nevét. A magyar Hegyalja elnevezést már a 16. században használták. A térség latin Districtus Submontaneus, azaz „Hegyaljai Kerület” neve később közigazgatási beosztásként is feltűnt. Tokaj várát a 16-17. században Európa-szerte ismerték, ezért a külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték az egész Hegyalján, és a vidék Európa-szerte mint „Tokaj hegyvidéke” (latinul Montium vitiferorum Tokaiensis, németül Tokayer Gebürg, Tokajer Wein-Gebürg) néven vált ismertté. Ez lassanként a magyarországi szóhasználatban is polgárjogot kapott, és a területet a 18. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni, a hivatalos Hegyalja név mellett. Ez utóbbit csak a 20. század elejétől váltotta fel hivatalosan is a Tokaj-Hegyalja név.

A Tatárjárás után az országba IV. Béla király hívott be olasz szőlőműveseket, akik Olaszi (Bodrogolaszi), Sárospatak és Liszka (Olaszliszka) községekben telepedtek le. Ők, az olasz vincellérek voltak azok, akik megvetették a hegyvidék világhírének alapjait, magukkal hozva délebbre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, s a fejlettebb kultúrájukat.

Bizonyított az is, hogy a legjelesebb hegyaljai szőlőfajta a Furmint is latin, illetve olasz eredetű. ("mea nec Falernae temperant vites, neque Formiani pocula colles" [Horatius].)

A tokaji bor kitűnőségét a Hegyalja talajának és éghajlatának sajátos együtthatása alakította ki. Ezt az is bizonyítja, hogy számos délibb fekvésű hegyvidéken kísérleteztek a tokaji szőlőfajták termelésével, azokat teljesen hegyaljai módon kezelték, az ott termelt borok mégis messze elmaradtak a hegyaljai borok mögött, de még fajtajellegük is teljesen elütő volt.

Hogy miként fejti ki a talaj és az éghajlat itt Hegyalján e páratlan átalakító képességét szőlőfajtáinkra, sőt az idegenből a Hegyaljára importált fajtákra is, erre többféle magyarázat is született.

Egyesek szerint a Hegyalja trachyt-rhyolit máladék talaja a szőlő zamat anyagának képzéséhez kiválóbb mennyiségben szolgáltatja a megfelelő anyagokat, míg mások inkább éghajlati sajátosságokkal magyaráztk a hegyaljai szőlő nagy cukortartalmát, s az abból sajtolt bor finomságát.

Valószínűleg azonban, hogy mindkettő együtthatásának köszönhető, vagyis mindkettő nélkülözhetetlen:

A trachyt kőzetekből képződött talajféleségek a növényi tápanyagokon kívül előnyös fizikai tulajdonságukkal szolgálják a szőlőkultúrát, nagyfokú hőelnyelő képességüknél fogva nemcsak hamarabb melegszenek fel, mint más talajok, hanem a szőlő érési időszakában naplemente után is sokáig megtartják a meleget.
Az éghajlat sajátossága főleg érés tekintetében érvényesül; Forró nyár, szép egyenletes ősz, a nappal gyakori kánikulaszerű hőség, s később - októberben a deres hajnalokat követő verőfényes nappalok, s főleg, ha mindez kellő esőzésekkel váltakozik; beáll az aszúképződés, a hegyaljai szőlőérés koronája.

Híres pincészetek
 
Amikor borkombinátban állították elő a Tokajit (1977)Götz Pincészet (Hercegkút)
Ungvári Pince (Sátoraljaújhely)
Rákóczi Pince (Sárospatak)
Kőporosi és Gomboshegyi pincesor (Hercegkút)
Tokaj Kereskedőház ZRt. (Tolcsva)
Sajgó Családi Pincészet (Tolcsva)
Tokaj Oremus (Tolcsva)
Bene Pincészet (Tokaj)
Kun Lajos pincészete (Sárospatak)